MunkaügyTársadalombiztosítás

Magánnyugdíjpénztár, egyszerűsített foglalkoztatás, diákok és pályakezdők

Adiákmunka mai napon kaptunk egy nagyon érdekes kérdést, amiről úgy gondoltuk, hogy egy részéről mindenképpen érdemes aktualizálni tudásunkat (idézünk a kérdésből):
“… mi diákok vagyunk, de tanulás mellett alkalmi munkát vállalunk. Április 1., 2. és 5-én dolgoztam ….
…azt is hozzátették most a héten, hogy be kell lépnünk egy magánnyugdíjpénztárba, hogy el tudjanak számolni. Ez igaz? Mert én úgy tudom hogy mivel diákok vagyunk erre nem lehet kötelezni attól, hogy alkalmi munkát vállalunk és a havi 15 napot nem is lépjük túl? ebben a hónapban meg az 5 napot se lépjük túl.”

Magánnyugdíjpénztári tag az a természetes személy, aki pályakezdőként, vagy önkéntes döntés alapján pénztárba belép és e törvény szerint tagdíjat fizet, illetve a pénztártól nyugdíjszolgáltatásban részesül.

1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról 3. §-a kimondja:

Törvény alapján az a természetes személy válik pénztártaggá, aki

– Magyarországon
– első ízben létesít nyugdíj-biztosítási jogviszonyt, és ebben az időpontban
– még nem töltötte be a 35. életévét (a továbbiakban: pályakezdő).

Önkéntes döntése alapján pénztártaggá válhat az a pályakezdőnek nem minősülő természetes személy, aki

– Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyban áll, és nem töltötte be a 30. életévét;
– első ízben létesít Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyt;
– a Tbj.-ben meghatározottak szerinti harmadik állam állampolgára, illetőleg hontalan, ha Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyban áll.

A nyugdíj-biztosítási jogviszony létesítése esetén a 35. életévét be nem töltött személy a jogviszony létrejöttét követő 15 napon belül nyilatkozik foglalkoztatójának – megállapodás kötése esetén a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek – arról, hogy a kötelező pénztártagság létesítésének feltételei fennállnak-e.

Ennek során – ilyen tartalmú nyilatkozat esetén – a korábban fennálló biztosítási jogviszonyt igazolni kell.

Az önkéntes döntés alapján pénztártagságot létesítő személynek nyilatkoznia kell arról, hogy a pénztártagság létesítésének jogszabályi feltételei fennállnak.

A tagdíjfizetésre kötelezettek körét és a tagdíj alapjául szolgáló jövedelmek meghatározását a Tb törvény tartalmazza.

Túlságosan egyszerű lehetne az életünk, ha a jogalkotó normális magyar szófordulatokkal elmondaná, hogy mit is szeretne, de ebben már hiába reménykedünk. 🙁

Mivel itt azt mondják, hogy kötelező belépni, ezért nyilván azt kell megnéznünk, hogy ez valóban így van-e. Magyarán szólva számunkra az a fontos, hogy a törvény alapján mikor válik pénztártaggá valaki.

Az előző okfejtésből értjük a Magyarország szót, a 35. életévnél fiatalabb és pályakezdők szavak megértése sem okoz különösebb nehézséget, de érezzük a ravaszságot a nyugdíj-biztosítási jogviszony kifejezés olvasása során:

Nyugdíj-biztosítási jogviszony: a Tbj. 5. §-ában és 26. § (1) bekezdésében meghatározott, nyugdíjjárulékfizetési kötelezettséggel járó jogviszony, valamint a Tbj. 34. § (1) bekezdése szerinti, nyugdíj-biztosítási jogosultság érdekében megkötött megállapodással létrejött jogviszony.

Valljuk be őszintén, ennél a mondatnál, amelyet a törvényből idéztünk, kicsit elhomályosul a tekintet, megremeg a szájszél, megrebben a szempilla és a kéz mozgatóidegei impulzust küldenek az agyunkba. 🙂

Itt és most nem kell vizsgálnunk azt az esetet, hogy megkötött megállapodásról van-e szó, mert az egyértelmű, hogy nem, ennél fogva meg kell tekintenünk, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás, az alkalmi munka, a Tbj. törvényben meghatározott, nyugdíjjárulékfizetési kötelezettséggel járó jogviszony-e.

Mielőtt a Tbj. törvény 5. §-át vennénk górcső alá, érdemes egy pillantást vetnünk az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2009. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Eftv.) előírásaira:

Korábbi írásunkban részletesen foglalkoztunk a kérdéssel, így csak annyit érdemes abból megemlítenünk, kiemelnünk, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott személy utáni személyi jövedelemadó- és járulékfizetési kötelezettségekre az általános szabályokat kell alkalmazni, kivéve a természetes személy munkáltatónál háztartási munkát végző személy (bizonyos feltételekkel) és a mezőgazdasági, növénytermesztési, idegenforgalmi idénymunkát végző személy foglalkoztatásánál (ezek a kedvezményezett foglalkoztatások).

Így, az alkalmi munka is az általános szabályok közé tartozik, vagyis a Tbj. 5. §-át kell megnézni, mert a 26. § (1) bekezdése nem erről az esetről szól.

Az 5. § a következőket írja:

(1) E törvény alapján biztosított
a) a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt is), közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban álló személy, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik; ide nem értve a hallgatói munkaszerződés alapján létrejött munkaviszonyt,
b) a szövetkezet tagja – ide nem értve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját -, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik,
c) a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló,
d) az álláskeresési támogatásban részesülő személy,
e) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó,
f) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó,
g) a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy – a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével – amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét,
h) az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy, szerzetesrend tagja (a továbbiakban együtt: egyházi személy), kivéve a saját jogú nyugdíjast,
i) a mezőgazdasági őstermelő, ha a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év, kivéve
1. az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személyt és a gazdálkodó család kiskorú tagját,
2. az egyéb jogcímen – ide nem értve a g) pont és a (2) bekezdés szerint – biztosítottat,
3. a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
(2) Az (1) bekezdés g) pontjában foglaltakon túl, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki: alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasház közösség, egyesület, köztestület, kamara, gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője; szövetkezet vezető tisztségviselője, továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője, a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri az (1) bekezdés g) pontjában említett összeget.
(3) A természetes személyt biztosítási kötelezettség terheli, ha valamely foglalkoztatóhoz fűződő (1)-(2) bekezdés szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben járulékalapot képező jövedelmet külföldi illetőségű jogi vagy természetes személytől, illetőleg külföldi illetőségű más személytől szerez.

Huhh! Ezt sem valami egyszerű nyelven fogalmazták, nem?

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2009. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Eftv.) 2010. április 1-ei hatállyal bevezeti az egyszerűsített módon létesíthető munkaviszony (a továbbiakban: egyszerűsített foglalkoztatás) fogalmát.

Összefoglalva: A kérdést feltevő alkalmi munkavállalót helyesen tájékoztatták arról, hogy a törvény előírása alapján – általános esetben – a magánnyugdíjpénztári tagság kötelező számára.

Továbbiak

Kapcsolódó bejegyzések

"Vissza a tetejére" gomb