Adó | Járulék | IlletékSzámvitel

Vállalkozói költségelszámolási alap tudnivalók – nagyon-nagyon egyszerűen

[print_link] [email_link]

Az új vállalkozások létrehozása előtt, de sokszor még a régi vállalkozásoknál is a kérdések listáján előkelő helyen szerepel a “Mit számolhatunk el költségként?” mondat.

Mivel – szinte – minden újszülött vállalkozónak minden vállalkozási elem új, kreáltunk egy mini magyarázó történetet, amivel képszerűen próbáljuk elmagyarázni az alapvető szabályokat.

Mindenki vésse alaposan az eszébe azt az ökölszabályt, hogy költségként kizárólag a vállalkozás érdekében felmerült költségeket lehet/szabad elszámolni, olyan számlával, amely a vállalkozás nevére és címére szól!

Tudjuk jól mindannyian – és a NAV-os ellenőrök sem biciklibelsőben élnek -, hogy vannak olyan költségelemek, amelyekről néha nehéz eldönteni, hogy a vállalkozás használta-e fel jogszerűen, avagy a magánszemély személyes szükségletét elégíti-e ki.

A probléma megértéséhez, érzékeltetéséhez és megoldásához kitaláltunk egy bugyuta történetet, amelyet átgondolva és alkalmazva, továbbá a józan észt használva, nem fordul elő, hogy az ellenőrzés kiszórja a költségszámlákat a könyvelésből, a levont áfát nem elismerve, a költséget nem elismerve.

A lányos vállalkozó apukák nagyon jól tudják, hogy az intimbetét – legyen az szárnyas, avagy szárnyatlan – nem kétfilléres kiadás. Vajon elszámolhatja-e költségként a vállalkozás, ha kérünk róla számlát?

Egészségügyi vállalkozásunk van, a betét kiváló nedvszívó hatású, bőrbarát, nem mozdul el, stb. A NAV ellenőr “ez mire szolgál a vállalkozásban?” kérdésére adott választ, mely szerint felületi horzsolások kezelésére, seb lemosásra, vérzéscsillapításra használjuk, mert olcsóbb, mint a kötszerek, és könnyebben kezelhetőek, nagy valószínűséggel, szó nélkül fogja tudomásul venni, és továbblapozik a következő tételekhez.

A lényeg, hogy esetleg, ha rákérdeznének, az adott válasz logikus, teljesen elfogadható legyen, mert igen nagy lehet a valóságtartama, hatalmas energiákba tellene az ellenkezőjét bizonyítani.

A következő, példabeli vállalkozás legyen pl. egy órásmester. A nála végzett ellenőrzés során, az előzőekkel egyező kérdésre a válasz: úgy tapasztaltuk, hogy ezzel a betéttel, és némi fogpasztával lehet a javításra beadott órák és fémszíjak felületét, a mikrókarcolások közé betelepedő szennyeződéstől megtisztítani. Olcsóbb, mint a speciális tisztítószerek, és könnyen beszerezhetőek. “Valóban?” – sikkant fel kissé kétkedően az ellenőr. “Igen, valóban.” – hangzik a válasz, “Olyannyira valóban, hogy készítettünk is egy pársoros szabályzatot, technológiai utasítást, hogy a speciális eseteket leszámítva a tisztítást így kell elvégezni.” – mondja az órásmester.

Ennek az esetnek rögtön kettő lényegi eleme is van: az egyik az, hogy a képzeletbeli ellenőr csak kissé sikkantson fel, csak kissé legyen kételkedő, és itt is legyen aránylag nagy valóságtartalom, tényleg elképzelhető legyen az elszámolni szándékozandó költségelem kizárólagos vállalkozói célú felhasználása.

A másik lényeges dolog pedig az, hogy itt is úgy van, mint a kicsi, kétbetűs mellékhelyiségben: a munka akkor van teljesen elvégezve, ha a paírmunkával befejezettnek nyilvánítjuk. 🙂 Ne sajnáljuk azt a pár percet, hogy papírmunkát végezzünk: írjunk egy kis technológiai utasítást, egy mini szabályzatot, amibe leírjuk, hogy valamilyen különleges költségelemet (ahol tudjuk, hogy kicsit sikkantana az ellenőr) miért tesszük elszámolhatóvá, sőt kötelezővé.

A harmadik, egyben utolsó, példabeli vállalkozónk: kerítéselemeket gyártó lakatos. Mindnyájan érezzük, hogy itt nem kicsit sikongatna egy ellenőr a számla láttán. Tudhatjuk jól, a józan eszünket használva, hogy cseszhetnénk azt a technológiai utasítást, amelyben leírja, hogy a betétekkel kell rozsdátlanítani a vasat.

A lényeg az, hogy ne akarjuk teljesen félkegyelműnek gondolni a másik felet, ne akarjunk olyan költségelemet elszámoltatni a költségek között, ami nagy sikoltozást, hangos hahotázást, térdcsapkodós röhögést váltana ki.

A költségeink elszámolásánál elégedjünk meg olyan elemekkel, amelynél vagy nem is kérdeznének rá, vagy csak kicsiny kételkedő felsikkantást okoznánk.

Mindezen kis tréfás példa tanulságai járjanak az eszünkben, amikor egy-egy költséget a vállalkozás nevére szeretnénk elszámolni, és amennyiben a legcsekélyebb kételyünk támad arra vonatkozóan, hogy egy adott vállalkozásnál vajon elszámolható-e költségként valami, akkor a legjobb felhívni a könyvelőnket, mert vannak olyan költségelemeknek látszó tételek, amelynek elszámolását az adott vállalkozás esetén már a jogszabály-alkotó kizárja, vagy erősen korlátozza.

Mindenesetre: ésszel, józan gondolkodással és mértékletességgel! 🙂

 

Továbbiak

Kapcsolódó bejegyzések

"Vissza a tetejére" gomb