Egészen bizonyos, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek a könyvelőirodák sorában, akik ilyen és hasonló leveleket kapnak, vagy szóban közölnek velük:
Nekem a könyvelés egy ilyen intim dolog (főleg az egyéni vállalkozásom esetén), nem szívesen változtatnék a bevált dolgokon. 🙂 Viszont ez az összeg most sok egy picit. Szerettem volna ilyen 20+áfa körül megúszni a KFT könyvelését az elején. Alkudozni meg nem szeretek és nem is fogok, szóval erre keresek más megoldást. Természetesen, ha biztosra tudnám, hogy amit kitaláltam 100%-ban működni fog, akkor ez az összeg nem lenne gond, de ez most nincs így és nem akarom nagyon terhelni a havi rezsinket.
Elsősorban a szakmának mondjuk, de szeretnénk, ha más is értene belőle:
Nagyon kedves ismerősünknek és feleségének egyéni vállalkozása van; katás, alanyi adómentes vállalkozások, mindkettőjüknek EU-s értékesítés miatt havonta áfa bevallás, és Közösségi összesítő jelentés, kb. havi 20 számlával.
Az éves könyvelési díj: 18ezer Ft (!), mert azt nem akarjuk, hogy ingyen dolgozunk, és még “ránk verjék a balhét”, hogy ingyenesen szolgáltatunk. (Rokon, jó barát, nagyon jó ismerős – mindenkinek, ebből a kategóriából ez a tarifa.)
Először jött hozzá egy alapítvány, amelynek a célkitűzéseivel abszolút egyetértünk, valóban nincs is vele olyan nagyon sok munka – az is ebben a kategóriába került.
Most lett egy kft, amelyet baráti alapon szereztünk; régi cég, feltőkésítve, gyakorlatilag évek óta alig csináltak valamit, amolyan “majd, ha lesz jó gondolat, vagy jó lehetőség, akkor bevetjük”-típusú kft. Csak az átvevő oldali ügyvédi költséget kell megoldani. Nos, erre is kértek árajánlatot; a jelenlegi minimálárat mondtuk, ami 34ezer Ft/hó, és jeleztük, hogy ez 2019. január 01-től 39ezer Ft/hó lesz várhatóan.
Nos, az idézett sorokban látható 20e Ft/ hó összegre futotta el az agyunkat a pulykapír! Lócitrom és kapugarancia! – így jellemeztük az ajánlatot. A lócitromot (leánykori nevén: lószart), mindenki tudja, hogy micsoda, a kapugarancia pedig, ebben az összefüggésben, azt jelenti, hogy valaki a munkájáért annyi garanciát vállal, amíg a vevője kilép a kapun, az iroda ajtaján.
Érdekes, hogy majdnem pontosan egy éve tettük közzé dünnyögésünket a Drága a könyvelő, vagy meghajszolt emberke címmel, ahol leírtuk, hogy egy kezdő könyvelő kb. 280ezer Ft-ba kerül egy hónapban, és 10-15-nél több, fentiekhez hasonló kft-nél többet nem nagyon bír el.
Az csak az egyik dolog, hogy a könyvelő szeretne a boltban kenyeret és felvágottat venni, hogy szeretne szombaton és vasárnap pihenni, hogy szeretné, ha a munkaideje 8-17-ig tartana, ha az esti főműsoridőben nem szeretne telefoncsörgést hallani, hogy a nyaralásán, iskolai ballagáson, óvodai záróünnepségen szeretne nyugodtan a családjával lenni, nade! a 20ezer forintos havi könyvelési díjból nem lehet kijönni! A törvényi minimumot nem lehet elérni!
Havi 20ezer forint könyvelési díj csak akkor lehet reális, ha bizonyos, szakmailag fontos dolog elmarad! Gondolunk itt olyanokra, hogy az alkalmazott (ne adj Úristen: még a könyvelő sem!) nincs bejelentve, nincs felelősségbiztosítás, nincs regisztrált könyvelő (és akkor nem kell a kötelező továbbképzés díját fizetni), nincs iroda, vagy egy meghitt, nyugodt zúg (ilyenkor elég egy hokedlin könyvelni?) elkülönítve az Ügyfeleknek, nincs NAV-regisztráció, nincs számla a szolgáltatásról, elmaradnak bevallások, adatközlések, mérlegek, nincs akivel meghallgatásra lehet menni, ha a NAV, a vámosok, a nyugdíjintézet, az önkormányzat, vagy mások beszélgetni szeretnének a könyvelésről, a bevallásokról… És még lehetne sorolni…
Ha magas a vérnyomásunk, akkor nem a szomszéd borbélyhoz ugrunk le eret vágatni, nem is a tópartra megyünk orvosi piócát szedni. Ha finom kenyeret akarunk enni, akkor nem a gumivulkanizálóhoz megyünk kenyeret süttetni. A hentestől kérjük a borjúlábszárpörkölthöz a húst, nem az erdő aljából lesve csapunk le az elkóborolt borjúra.
Akármennyire is jól ért valaki a saját szakmájához, és úgy gondolja, hogy abból kiválóan meg tudna élni, mégis kellenek mellé segítőtársak; az árubeszerzőtől az udvarosig, a gépkocsivezetőtől a portásig, a segédmunkástól a szakmérnökig – nagyon sokféle munkatársra lehet szükség. Tudjuk, a könyvelőre azt mondják, hogy szükséges rossz, de mégiscsak egy szakma képviselője, akire – ma még – feltétlenül szüksége van egy értelmes vállalkozásnak. És miért is választanánk az iszákos portást, a trehány mérlegelőt, a megbízhatatlan művezetőt, a lusta-lajhár lapátolót, az eszetlen-fruska irodistát, a szart keverő gondnokot…?
Amikor egy lámpa felszereléséhez, vagy egy kapcsoló áthelyezéséhez, egy kutyaól felfalazásához, egy iroda kifestéséhez, egy mosdó csaptelep javításához kihívunk egy szakembert (nem mekkmestert!), akkor nem csodálkozunk, hogy repkednek az öt-tízezer forintok (és kevésbé a számlák), akkor azon miért csodálkozunk, hogy a könyvelő sem szeretne éhen-halni, miért hisszük azt, hogy a könyvelő csak napfényből és levegőből táplálkozik?
Nem kell, nem kötelező szeretni a könyvelőt! Elég emberszámba venni, és normálisan, tisztességesen, reálisan megfizetni!
Olcsó húsnak híg a leve! A gyanúsan olcsó könyvelési díj vetesse elő a józan észt mindenkivel, aki úgy gondolja, hogy vállalkozó: a lócitrommal és kapugaranciával nem lehet várat építeni!
A keresőoptimalizálásban ugyanígy megtalálható a spórolós típus – és valószínüleg minden szakmában ugyanígy. Van ennek egyfajta történelmi háttere: a kiskapuk keresése, a pult alóli vásárlás, a sógor-koma viszonyok – vagyis a szerződés alapú, hivatalos kapcsolat helyén a sundám-bundám.
Ehhez a hagyományhoz némelyek személyisége is jól illik. És ne hallgassunk arról sem, némelyeknél a pénztelenség is lehet “hajtóereje” az ilyen megközelítésnek.
Szóval a keresőoptimalizáló is pénzt kér, hogy fizethesse a könyvelőt 🙂
“Nem kell, nem kötelező szeretni a könyvelőt!”
Nem ám! Egyik faluban (nem írnám ki a nevét) felállt a főkönyvelő és a falu becsődölt. Nem adták a beszámolókat az állam nem küldött pénzt. Ennyi. Nem, “nem szeretem” kérdése ez. Üzleti könyveket már az ókorban vezettek, hogy tudják hol tartanak. De a magyar vállalkozó megmagyarázza, hogy miért felesleges is ez. Ja persze!
Maximálisan egyetértek.