“A főnix gyönyörű vörös-arany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait egy mirhából készült tojásba, és eltemeti Héliopoliszban, a „nap városában”.” [Wikipédia]
Könyvelőnek lenni – különösen manapság – nemcsak egy csodálatos szakmát jelent, hanem pezsgést, tudást, tapasztalatszerzést, jogot, pénzügyet, közgazdaságtant, pszichológiát, stratégiát, és még sorolhatnánk, hogy mennyi mindent, de leginkább kihívást és életformát!
Nem azokra a könyvelőkre gondolunk itt elsősorban, akik a nagyvállalatoknál, a multiknál, vagy a közepes méretű szervezeteknél, alkalmazotti állományban dolgoznak (és nekik is tisztelet!), hanem – elsősorban – a vállalkozó könyvelőkre.
Ahogyan azt szoktuk volt mondani: “Amivel a könyvelők még nem találkoztak, az a Földön nem is létezik!” 🙂
Említettük az előbb a “nagyokat”; ők könnyebben veszik azokat az akadályokat, amelyet a magyar adórendszer szerteágazó, mindenben aprólékoskodó, “gyanúsítgató” rendszere támaszt az adózókkal szemben.
Mögöttük szakemberek és erőforrások tömkelege áll, akiknek csak és kizárólag az a dolguk, hogy a profit érdekében minden akadályt elhárítsanak. Ha nem sikerül a réven, akkor behozzák a vámon – végső soron, adott estben, a milliós büntetéseket majd valahogy megfizetik a vásárlók… 🙁
De, mi van a “kicsikkel”? Rájuk ugyanúgy vonatkoznak a kifacsartnál is kifacsartabb előírások, csak mögöttük nincs felhalmozva semmiféle tartalék, nincs kire áthárítani az ilyen-olyan bírságot, sarcot. Ők az életüket, a családjuk életét, boldogulását, jólétét teszik kockára egy-egy elhibázott döntéssel, és – adott esetben – nem igazán van esélyük a talpra állásra.
A magyar szabályozás pontosan olyan, mint amilyenek a magyarok; fineszesek, csavarosak. Ha valami nem jó, csavarnak rajta, ha egy kiskapu mutatkozik, abból nagykaput igyekeznek csinálni, ha bezárnak egy kiskaput, addig “agyalnak” míg másik hármat nem tudnak nyitni. A szabályozás meg azért lohol, hogy bebizonyítsa mérhetetlen nélkülözhetetlenségét, a büszkeségük nem viseli el, hogy nem mindent (is) tudóak, hogy valami nem úgy alakul, ahogyan tetszene nekik (mindegy, hogy az hasznos, avagy nem), és előrukkol valami épületesen bürokratikus csavarral. Az adózók érdekében. Az adózók ellen. 🙁
Nálunk nem igazán becsülik az adózókat, mert csak azért vannak, hogy a bürokraták kényére-kedvére tegyenek, nem pedig azért, hogy a befizetéseik a közjót szolgálják…
A könyvelő pedig ott áll a bürokrácia és az adózó között, és őrlődik, dolgozik azért, hogy az Ügyfeleinek a lehető legjobbat tudja kihozni a bürokrácia fojtó szabályozása ellenére. Ugyanakkor ismeri és tudja, a közgazdasági és jogi axiómákat, a számok megváltoztathatatlan törvényszerűségeit. A könyvelő az, aki elmondja a vállalkozónak, hogy ma éppen mit szeretnének azok, akiket ő – tulajdonképpen – azért fizet, hogy jó legyen a társadalomnak. Hogy egy-egy döntésnek milyen hatása van, vagy lehet.
Közszájon forog – ilyen olyan változatban – hogy ma, Magyarországon, vajon hogyan születhetnek a jogszabályok;
Fiatal,frissen végzett gyakornokok unalmukban bulit csapnak a pesti éjszakában. Hajnalban hazatántorognak, kiveszik a hűtőből a hideg töltött káposztát és befalják. Persze, hogy reggelig rémálmokkal telik az idő, majd amikor leizzadva a budira mennek, hogy valamit mondott a főnök, hogy valamit ki kellene sajtolni a népből, mára ötleteket kér. És kínjában, nagyon másnaposan, nagyon remegő gyomorral kitol valamit a fejéből. Szenvedve, mert még az életben nem volt munkahelye, csak az elméletet gyömöszölte több-kevesebb sikerrel a fejébe idáig. A mama-hotelben nem kell rezsit (sem) fizetnie, honnan is tudná, hogy mennyi egy kiló kenyér, és mennyit kell dolgozni érte.
És jön a csoda: valamelyik okos középvezetőben megragad valami az agyament ötlethalmazból, és továbbadja. És nem érnek rá a nagyok sem elgondolkodni, hiszen egyik nagyon fontos dolguk: kapaszkodni az íróasztalba, hiszen azért fizetik az adófizetők, hogy minél többet kisajtoljanak az adófizetőkből… Ördögi kőr…
Nade, vissza könyvelőkhöz! Vissza a KÖNYVELŐZÓNA feltámadásához, és a Főnixmadárhoz! 🙂
Több, mint három évvel ezelőtt a KÖNYVELŐZÓNA weboldala új tulajdonosi körhöz került egy kicsiny könyvelőirodával egyetemben. Történetesen a kicsiny könyvelőiroda gondolta valamikor, hogy a tapasztalataikat, tudásukat megosztják más könyvelőkkel, mikro-, kis- és középvállalkozásokkal, a jogszabályok faramuci nyelvéről magyar köznyelvre fordítva közzéteszi azokat a tudnivalókat, amelyek segítik a vállalkozók munkáit.
Egy váratlan dolog azonban megváltoztatta az eredeti terveket, és az új tulajdonosoknak nem volt már arra energiája, hogy a KÖNYVELŐZÓNA munkáját folytassa, fejlessze, beillessze a portfóliójába.
Arra azonban gondja volt, hogy, ha tartalmakkal nem is tudta fenntartani a honlapot, legalább a háttérben a technikai frissítéseket elvégezze.
Aztán egy szép napon gondoltak egy merészet, és felajánlották, hogy jelképes, 1,- Ft-os – összegért legyen új gazdája a domainnek, a weboldalnak, hogy újra elindulhasson az oldal, az eredeti célkitűzések mentén.
Köszönet a NEXOL Digital Kft-nek, személy szerint dr. Gyarmatiné Szentes Anikónak, Osztrogonácz Gábornak, és Bujtárné Sulyok Mártának, hogy nem a szemetesbe dobták a projektet, hanem utat adtak a feltámadáshoz, a megújuláshoz!
Őszintén szólva, teljesen váratlanul ért minket a lehetőség; bár egy percig nem volt kérdés, hogy az ajánlat elfogadásra került, csak amikor két héten belül ott volt a weboldal, akkor volt az ocsúdás; mit, miből, hogyan?!
Az nem volt kérdés, hogy mit; kicsik vagyunk, és merünk nagyot álmodni! Reméljük, ismét régi fényében fog ragyogni a feltámadott Főnixmadár!
Szolgálni tudjuk, akarjuk a kisvállalkozásokat! Mert mi is kisvállalkozó könyvelők vagyunk, könyvelők vagyunk, akik szívükön viselik a kisvállalkozások sorsát. Könyvelők vagyunk, akiknek egyformán fontos a szakmaiság, a tisztesség, az Ügyfeleink gazdasági és – nem utolsó sorban – emberi sorsa, boldogulása.
Miből?
Nincs szponzorunk, nincsenek pályázati pénzek, nincsenek TAO pénzek, nincsenek anyagi támogatók. Nem kapunk nagy megbízásokat, és így nincsenek visszafizetési kötelezettségek sem, amiért megdolgozunk, abból lecsípünk annyit, hogy jusson tárhelyre, tárhely-szolgáltatóra.
Több kolléganő és kolléga felajánlotta, hogy ingyenesen, szakmai írásokkal segít feltölteni a “feltámadáshoz szükséges muníció-készletet”.
Hogyan? Konkrétan?
Még nem igazán látjuk kristálytisztán.
Először igyekszünk – a tartalmas írások beszerzése mellett – rendbe tenni az oldal kinézetét. Igyekszünk a már nem igazán aktuális, és/vagy szükségtelen tartalmakat eltávolítani. [Az oldal 2009 óta működik, pár megújuláson már átesett, pillanatnyilag – a mostani első “portörölgetést” követően – még mindig 348 cikk (ez a 349.), 7.809 hozzászólás, 461 regisztrált felhasználó a “weboldal vagyona”.]
Nem szívesen, de tudjuk, hogy sok mindent el kell még távolítani a honlapról (emlékszik még valaki a TJK-ra, azaz a Tevékenységre Jellemző Keresetre? és az Ügyfélkapu anomáliái elleni közleményre? Vagy arra, hogy egy 2009-es rendelettel még 57 évesen korengedményes nyugdíjba lehetett vonulni (bizony-bizony, volt ilyen is)? És mi a vélemény az “újrakönyvelés“-ről?)
Egy adott cikk törlésekor a hozzászólások is törlődnek, hisz’ nagyon bután nézne ki, ha a levegőben lebegne egy hozzászólás, amiről viszont fogalmunk sem lenne, hogy konkrétan mihez szólt hozzá a vélemény szerzője. Ugyanakkor, vérzik a szívünk, hogy “akkor bezzeg jó voltam”… 🙁
Most, visszatekintve erre az írásra, rá kellett jönnünk, hogy nem sokat írtunk a feltámadásunkról, a Főnixmadárról, mit-miről-hogyanról, de azt ígérjük, hogy megint megcélozzuk a KKV-k hatékony támogatását, és ehhez nagyon reménykedünk könyvelő kolleganőink / kollégáink lojalitására, együttműködésére, pártolására!
Nem csak könyvelőknek! Együtt biztosan könnyebb lesz! Minden segítséget előre is köszönünk!
