A használt járművek kereskedelmével foglalkozó vállalkozások között általában futótűz gyorsasággal terjednek az “okosságok”, ilyen például az utóbbi időben a P jelű próbarendszámokhoz kapcsolódó egyik megoldás, hogy az ilyen rendszámos jármű vezetőjét munkaviszonyba be kell jelenteni, ha a vezető nem alkalmazottja a vállalkozásnak.
Talán növekedhetett a hatóság ezirányú ellenőrző tevékenysége, kellően súlyosak a büntetések és következmények, mindenesetre határozottan felerősödtek a “bejelenteni-hírek”.
Nem újdonság a 326/2011. (XII.28.) Kormány számú rendelet vonatkozó előírása – 2013.XII.31-vel lépett hatályba néhány, témánkhoz kapcsolódó előírás -, amelyből idézzük a “bejelenteni-hírek” lehetséges előidézőjét, a 70. § egy részét:
[blockquote author=””] (2)A P betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott jármű vezetése az ideiglenes forgalomban tartási engedély jogosítottján vagy a vele munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyen kívül másnak nem engedhető át, kivéve…
(b) az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben, azonban ez esetben a jármű használata során a gépjármű-kereskedelemre jogosult gazdálkodó szervezettel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személynek is a járműben kell tartózkodnia. A P betűjelű ideiglenes rendszámtábla használatának jogszerűségét a közúti ellenőrzés során okirattal kell igazolni.[/blockquote]
(Megjegyzés: az idézetben az aláhúzás és kiemelés tőlünk származik.)
A kulcskifejezés, amire szeretnénk rávilágítani: “…szervezettel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy…”
A közhiedelemmel ellentétben munkát nemcsak a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) hatálya alá tartozó munkaviszonyban lehet végezni, hanem a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) hatálya alá tartozó megbízási- és vállalkozási szerződés alapján is.
A munkaviszonyban (köznyelven: alkalmazottként) végzett munkavégzés fontos jellemzője, hogy az egyik fél arra vállal kötelezettséget, hogy a másik fél számára, annak irányítása alatt rendszeresen munkát végez. Erős alá-föléredeltségi viszony van a munkáltató és a munkavállaló között, a munkáltatót széles utasításadási jog illeti: a munkavégzés helyére, idejére, módjára kiterjedően, a munkavállaló munkabért kap, a munkavégzés költségeit a munkáltató viseli, a munkavégzés a munkáltató eszközeivel történik, és lehetne még sorolni a kötöttségeket.
A P jelű rendszámmal ellátott jármű vezetése nem szokta kitölteni az egész napot, egész hetet, egész hónapot egy kisvállalkozás életében, és nagyon kevés vállalkozás az, amelyik megengedheti magának a garantált bérminimum és annak járulékfizetési kötelezettségét ebből a célból.
Sokan azt is elfeledik, hogy nem csak a garantált bérminimum, hanem a kötelező munkaidő (minimum napi 4 óra, maximum napi 12 óra), külföldi autómozgatás esetén napidíj, kötelező szabadság kiadása, szombat és vasárnapi munkavégzés, túlóra, és még ezer apró dolog keserítheti meg ezen látszólag egyszerű feladat elvégzése/elvégeztetése egy vállalkozás életét.
Az egyszerűsített foglalkoztatás egy olyan speciális munkaviszony, amely ugyan munkaviszony, de jónáhány Mt.-ben előírt kötelezettséget nem kell figyelembe venni, és az adózása, járulékvonzata is kellően egyszerű. Ha éppen van a vállalkozásnak egy “ténfergő” ismerőse, akkor pl. az Ausztriából, Németországból, Svájcból, stb. beszállítandó jármű mozgatásához felkérhetőek, és egyszerűsített foglalkoztatásban alkalmazhatóak.
Gyakori eset az is, hogy a vevő kinéz magának külföldön egy autót, a kereskedő lebonyolítja az ügyletet, majd a P rendszámtáblával elindulnak a járműért. A kereskedő saját kocsiján kiszállítja a vevőt (és annak családját), visszafelé már a vevő hozza a kiválasztott autót. De mi van akkor, ha a vevő nem akar, nem tud, nem áll szándékában munkaszerződést kötni?
A munkavégzésre irányuló jogviszony másik formáját kell választani megoldásként:
– Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó (esetünkben: a vevő) vállalkozói tevékenységgel elérhető eredmény megvalósítására, a megrendelő (esetünkben: a kereskedő) annak átvételére és a vállalkozói díj megfizetésére köteles.
A megrendelő a vállalkozói tevékenységgel elérhető eredmény létrehozásához szükséges utasításait adhatja meg, az utasítás nem terjedhet ki a tevékenység megszervezésére, a munka elvégzéséhez szükséges szakkérdésekre és nem teheti a teljesítést terhesebbé, nincs a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltségi viszony a felek között.
– Megbízási szerződés alapján a megbízott (esetünkben: a vevő) a megbízó(esetünkben: a kereskedő) által rábízott feladat ellátására, a megbízó a megbízási díj megfizetésére köteles.
A megbízó utasítási joga szélesebb, mint vállalkozási szerződésnél, de szűkebb, mint a munkaviszonyban, kiterjedhet a megbízás teljesítésének mikéntjére, módjára is.Nincs a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltségi viszony a felek között, a megbízási díj a szerződés teljesítésekor esedékes.
Egyszerűbb a helyzet, ha a kereskedő egy vállalkozást bíz meg, hogy hozzák ide vagy oda az adott járművet: a vállalkozási szerződés alapján (ami lehet szóbeli is), a vállalkozó elballag a járművekért, leszállítja, kiszámlázza, és várja a következő megrendelést.
Megjegyezzük, hogy a gyakorlatban egy vevőtől elég nehéz elvárni, hogy számlázza ki a saját autójának hazaszállítását azért, hogy használhassa a P rendszámot.
Egy megbízási szerződés megkötése már nem tűnik túl bonyolultnak: megbízza a kereskedő a vevőt, hogy menjen el a járműért, és ezért a kereskedő (a szállításért) fizet a megbízottnak Z ezer forintot, és elfelejthetik ebben a tekintetben egymást, meg még szabályos is lesz a P betűjelű rendszámtábla használata. (A vételárba pedig, természetesen, ez a szállítási díj részeként belekerül, a vevőnek, mint megbízottnak kifizetett megbízási díj és járulékai a vevő által a vételárban, vagy azon felül, megfizetésre is kerül.)
Összefoglalva: A gyakorlatban, a jogszabály által előírtak betartása érdekében, a P jelű rendszámtábla jogszerű használata érdekében a munkavégzésre irányuló jogviszonyok lehetőségei közül elsősorban az egyszerűsített foglalkoztatás vagy a megbízási szerződés alkalmazását javasoljuk az érintetteknek azzal, hogy az egyszerűsített foglalkoztatást legkésőbb a foglalkoztatás megkezdése előtti napon be kell jelenteni, míg a megbízási szerződésnél elegendő, ha az indulást megelőzően a szerződéskötésre jogosultak kitöltenek egy formaszerződést, és azt lobogtatják, ha ellenőrzésre kerülne sor.
