A
legutóbbi Adónavigátor konferencián is felvetették a hallgatók, hogy az adóhatóság kifogásolja a december 31-ét követően könyvelt, de tárgyévre vonatkozó fejlesztési tartalékkal való adóalap csökkentést. A kifogás számomra is elképesztő, hiszen minden körülmény amellett szól, hogy a fejlesztési tartalék könyvelése a fordulónap után történik. Kérdésünkre a leginkább meggyőző választ egy Legfelsőbb Bírósági döntésben találhatjuk meg.
A törvényi háttér:
A Tao-tv. 7. § (1) bekezdésének f) pontja szerint az adózás előtti eredményt csökkenti az eredménytartaléknak az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összege, de legfeljebb az adóévi adózás előtti nyereség 50 százaléka és legfeljebb adóévenként 500 millió forint (a továbbiakban: fejlesztési tartalék), figyelemmel a (15) bekezdésben foglaltakra.
A probléma:
A konkrét ügyben az adóhatóság határozatának indokolásában megállapította, hogy a fejlesztési tartalék képzésére fordított összeg adózás előtti eredménycsökkentő tételként történő alkalmazásának két konjunktív feltétele van: a fejlesztési tartalékként képezni kívánt összeget az eredménytartalékból az adóévben át kell vezetni a lekötött tartalékba, és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kell kimutatni. Az adóhatóság hangsúlyozta: az adózó főkönyvi könyvelésének tanúsága szerint a fejlesztési tartalékképzés az előírt időpontig nem történt meg, ezért állapított meg adóhiányt.
A Legfelsőbb Bíróság ?válasza?:
A Legfelsőbb Bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az adóalap-kedvezmény feltétele, hogy a fejlesztési tartalék összegét már az adóévi beszámoló mérlegében átvezessék az eredménytartalékból a lekötött tartalékba. A fejlesztési tartalék technikai elkülönítése lényegében azt a szándékot tükrözi, hogy az adózó az elkövetkezendő időszakban milyen összegű fejlesztést fog végrehajtani.
A lekötött tartalékot az adózó akkor és olyan mértékben oldja fel, amikor és amilyen összegben a beruházást könyveiben elszámolja. Az adót csak a fejlesztési tartalék fel nem használt része után kell a későbbiekben megfizetni. A fejlesztési tartalékot, mint adóalap-kedvezményt előrehozott értékcsökkenési leírásként lehet minősíteni, hiszen a beruházás üzembe helyezésének időpontjától elszámolt számítás szerinti értékcsökkenés a társasági adó alapját növeli.
A konkrét ügyben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adózó taggyűlése 2007. május 25-én hozott döntést a 140 millió forint ténylegesen képződő fejlesztési tartalékról, illetve a 2007. május 21-én készült 2006. évi mérlegbeszámolójában 140 millió forintot tüntetett fel a lekötött tartaléksoron, amit az adózás előtti eredménycsökkentő tételként vett figyelembe.
A tao törvény 7§ (1) bekezdés f. ) pontja alapján tehát a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az adóhatóság alaptalanul tett olyan megállapítást, miszerint az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összeg keretében a 140 millió forint nem került kimutatásra.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy a Tao-tv. szerinti fejlesztési tartalék képzése a vállalkozó, az adózó saját elhatározása alapján történik, amelyet az adóév utolsó napjára készített beszámolóban kell lekötött tartalékként kimutatni.
A fejlesztési tartalék képzésének és felhasználásának fenti szabályaira figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra is, hogy az adóév számviteli lezárását az adóév utolsó napjára vonatkozóan elkészített beszámoló elfogadása jelenti. Az adózó ugyanis a beszámoló elkészítésekor és elfogadásakor kerül abba a helyzetbe, hogy világos és egyértelmű képet kapjon vállalkozásának gazdasági és pénzügyi helyzetéről. Ennek ismeretében határozhat a következő évek fejlesztéseinek forrásáról és mértékéről.
(Forrás: Adónavigátor Kft.)