[print_link] [email_link]
A háromról (3) sokan úgy tartják, hogy szerencseszám, ami a matematikában bizonyított dolog (három a legkisebb szerencsés prímszám – lásd még: Szerencsés számok), de azt azért nem tarjuk valószínűnek, hogy a helyi iparűzési adó (HIPA) tekintetében éppen ezért lenne három választási lehetősége a kisadózók tételes adóját (KATA) választó vállalkozásoknak. 🙂
Rendben. Nézzük először is rettentő egyszerűen, hogy mi a kék ég az a HIPA (helyi iparűzési adó)?
Miután a királyság állam begyűjtötte a maga adóit, úgy gondolta, hogy a helyi kiskirályságok önkormányzatok se maradjanak bevétel nélkül, ezért meghatározta, hogy bizonyos keretek között ők is húzhatnak sápot az emberektől, vagyis engedélyezte számukra a helyi adók szedését. 🙂
A helyi adókat többféle szempontból lehet csoportosítani, legtöbbször a vagyoni típusú, a kommunális jellegű, az iparűzési adó csoportosítást használjuk, de most mi az iparűzési adóról beszélünk, annak is csak bizonyos részéről.
Ugyancsak egyszerűsítve, általánosabb jelleggel: állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve
- az eladott áruk beszerzési értékével,
- a közvetített szolgáltatások értékével,
- az alvállalkozói teljesítések értékével,
- az anyagköltséggel, továbbá
- az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével.
Aztán – még mindig egyszerűsítve – az adóalapját megszorozzuk az adott helyen kihirdetett, hatályos adókulccsal, máris megkapjuk a fizetendő helyi adó összegét.
A KATA alanya a KATA hatálya alá tartozás (KATA-alanyiság) kezdő napjától számított 45 napon belül vagy az adóév február 15-ig – jogvesztő határidőkig – változásbejelentési nyomtatvány benyújtásával dönthet úgy is, hogy az adóévi iparűzési adót tételes adóalap szerint teljesíti. (Ez a döntése a teljes adóévre vonatkozik, és mindaddig van érvényben, amíg a vállalkozás bejelenti, hogy az adó alapját már nem a tételes adóalap szerinti módszerrel kívánja megállapítani.)
A tételes módszer választása esetén nem kell éves iparűzési adóbevallást benyújtani, mint a többi esetben.
A tételes adó választása esetén az adó alapja 2,5 millió forint éves szinten, amit azonban arányosítani kell a működés idejére eső naptári napok számával.
Itt is úgy van, mint az alaphelyzetnél; adóalap szorozva adókulcs egyenlő a fizetendő helyi iparűzési adó összegével. Tehát, ha 2 %-os az adókulcs, akkor ez évi 50ezer Ft-os tételes adót jelent, amelyet 2 részben kell megfizetni, március 15-ig és szeptember 15-ig. Slussz! Passz!
Mindezekből az is következik, hogy a tételes adót annak érdemes választania, akinek az árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, az alvállalkozói teljesítések értékével, az anyagköltséggel, a (kisvállalkozások között ritkább) kutatás-fejlesztési költségekkel nagyobb, mint 2,5 millió forint.
A hagyományos és a tételes adózási módszer szerinti helyi iparűzési adózási módok mellett van még egy adózási mód a helyi iparűzési adóban, amelyet a kata adózási szerint adózók választhatnak:
Egy katás vállalkozás a kata törvény értelmében csak a bevételeit tartja nyilván, így a költségek, ráfordítások meghatározásához szükség lesz azok kimutatására, nyilvántartására, amennyiben nem választja a tételes adófizetést. Ez alól csak akkor mentesül a vállalkozás, ha az iparűzési adó egyszerűsített megállapítását választja, amikor az iparűzési adó alapja az elszámolt árbevétel 80 százaléka.
Összefoglalva a három módszert:
- Hagyományos adóalap megállapítás: a nettó árbevétel csökkenthető az anyagköltség, az alvállalkozói teljesítések, a közvetített szolgáltatások, az eladott áruk beszerzési értékével (és a kutatás fejlesztési költségekkel).
- Egyszerűsített adóalap megállapítás: a nettó árbevétel 80%-a után kell az adót megfizetni. Nettó árbevételként ebben az esetben is valamennyi kisadózói bevételét figyelembe kell vennie. Ezen módszer választását nem kell külön bejelentenie az adóhatósághoz, elegendő, ha a bevallásban ilyen módon számolja ki adóját.
- Tételes adóalap alkalmazása: az adó alapja 2,5 millió forint évesen, mely összeg után kell az adót megfizetni. (Ha a tevékenységet év közben kezdi a vállalkozó, vagy egyébként év közben a kata fizetésére nem kötelezett, akkor a 2,5 millió forint naptári nappal arányosított része után kell csak az adót megfizetni.)Fontos szabály, hogy ezen módszer választását be kell jelentenie az adóhatóságnak a kata hatálya alá való bejelentkezést követő 45 napon belül, illetve február 15-ig, amennyiben már a korábbi években is a kata alanya volt.
FIGYELEM! Amennyiben a kisadózó több önkormányzat területén is folytat tevékenységet, akkor a 2,5 milliós adóalapot önkormányzatonként kell figyelembe venni! (Ugyanakkor lehetőség van arra is, hogy az egyik önkormányzat területén a tételes 2,5 milliós adóalap alapján fizessen adót, míg a többi önkormányzat területén a hagyományos módszerrel állapítsa meg az adó alapját a vállalkozás.) *
* Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa… elnézést az érintettektől (2018-02-28)
Sajnálatos módon, a cikk írásakor átvettünk minden gondolkodás, vagy kontroll nélkül egy neves szakmai oldal Fórumáról egy adószakértői véleményt, amely nem állja meg a helyét.
1990. évi C. törvény a helyi adókról az alábbiakat mondja (most csak a katások esetére koncentrálunk – a szerk. megjegyzése)
“39. § (2) Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén vagy külföldön végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját – a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően – a vállalkozónak kell a 3. számú mellékletben meghatározottak szerint megosztania.”
Tehát, a “hagyományos adóalap” megállapításnál nincs esélyünk különböző településeken különböző módszereket alkalmazni, mert itt a 3. sz. melléklet mondja ki az adóalap megosztást. Vagy így, vagy úgy, vagy amúgy kell a vállalkozás egyféle módon számított adóalapját megosztani. 😉
“39/A. § (1) A 39. § (1) bekezdésétől eltérően …
b) az a) pont alá nem tartozó más vállalkozó (ő az átalányadózó – szerk.), feltéve, hogy nettó árbevétele adóévben – 12 hónapnál rövidebb adóév esetén napi arányosítással számítva időarányosan – nem haladta meg a 8 millió forintot,
az adó alapját a (2), illetőleg a (3) bekezdésben foglaltak szerint – figyelemmel a (4) és (5) bekezdésre – is megállapíthatja…
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti vállalkozó esetében az adó alapja a nettó árbevételének 80 százaléka.
Ha a katás adózó ezt a módszert választja, akkor a törvény nem beszél arról, hogy ez mellé ne választhatna más módszert is telephelyenként, de …
“(3) A kisadózó vállalkozások tételes adója hatálya alá tartozó vállalkozó (a továbbiakban e § alkalmazásában: kisadózó vállalkozás) (9) bekezdés szerint bejelentett döntése esetén, az adó adóévi alapja – a 39. § (1) bekezdésében, vagy a 39/A. §-ban foglalt előírásoktól eltérően (kiemelés tőlünk -szerk.) – székhelye és telephelye szerinti önkormányzatonként 2,5-2,5 millió forint. Ha a kisadózó vállalkozás e minősége szerinti adókötelezettsége valamely településen az adóév egészében nem áll fenn, vagy a kisadózó vállalkozások tételes adójában az adófizetési kötelezettsége szünetel, akkor az adó önkormányzatonkénti alapja a 2,5 millió forintnak az adókötelezettség időtartama naptári napjai alapján arányosított része.”
A harmadik módszer választásánál a törvény kifejezetten említi a székhelyeket és telephelyeket, itt nincs lehetősége a vállalkozásnak különböző módszert választani.
Összefoglalva: Az adóalap számítására vonatkozó törvényi előírások kategorikusan meghatározzák a vállalkozás adóalap számításának és megosztásának módszerét, így – véleményünk szerint – jogszerűen nincs lehetőség arra, hogy az egyes önkormányzatok területén egy vállalkozás eltérő módszer alapján fizesse a helyi iparűzési adóját.
A helyi iparűzési adó módszerének kiválasztása előtt számoljanak, kérdezzék meg könyvelőjüket, adótanácsadójukat, illetve figyelmesen olvassák el a az adott témából közzétett szakcikkeket! A legkisebb kétség esetén is kérjenek szakértői segítséget!
